CSak csendes szösszenet:Régebben én is úgy voltam vele a szórakozóhelyeken, hogy az ilyen miszpicsának kinéző csajokra rá sem néztem mert úgyis.... Utána egy jóideig kimaradt a szórakozóhelylátogatás, majd megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem egyszer derült ki "miszpicsáról", hogy a látszat csal, mikor beszélgetni kezdtem vele.... Szóval megint csak az örök igazság próbálkozni kell. (persze ehhez hozzá tartozik, hogy régebben nem lett volna képem/bátorságom lekoptatni egy csajt csak mert annyi esze van mint egy tekercs klotyópapírnak.Most két perc alatt felmérem, hogy picsa-e, ha igen akkor "dolgom támad")
Szerintem ez nagyon beállítottságfüggő: milyen alapvetően a jellemed, és hogyan állsz hozzá. Iskolai bizonyítványosztás: láttam egy lányt, akit még sosem. Megtudtam a nevét, írtam neki levelet, találkoztunk, összejöttünk. Ez megismerkedés egy idegennel, nem? Vagy láttam egy lány fényképét, megtetszett. Írtam neki e-mailt, találkoztunk, összejöttünk, jelenleg is a barátnőm. Na, ezt se kényszeres együttlétből ismertem meg. Én 20 éves korom környékén határoztam el, hogy minden terepet ismerkedésre alkalmasnak minősítek, nem azért, mintha annyira nagy csajozós lennék, hanem azért, mert mi van, ha a metrón velem szemben ülő lány életem szerelme lenne, és csak azért nem szólítom le, mert mit mondjak neki? Szóval szerintem igenis lehet körön kívül ismerkedni, sőt kell is.
kevés dolog hozz össze olyan könnyedén az emberket, mint a közös nyomor..:))
....szanatórium...hát istenkém az!....mindenhol kell próbálkozni...mint az egyik ismerős mondta, ha 100-ból 1 bejön, már megérte...
(egymás gyógykezelésének részletezése egy szaktopic témája lehetne csak...:))) (- voltak tanulsgok..:))), itt sajnos csak az idő rövidségével versenyzünk...:)))
Azért előfordul, de igaza van bagojjnak, valami "közös" dolog azért kell - lehet ilyen egy buli, egy képtár, egy könyvtár, akár a dizsi, Balaton és így tovább; személyesen a következő helyzetekbe volt részem relatíve gyors skalpszerzésben:
Gimnázium, társadalmi munka szombaton, a munka az volt, hogy minden egyes újságba bele kellett tenni egy reklámlapot. Ahová leültettk, szemben egy másik gimnázium lánycsapata ügyködött ugyanezen a munkán...munkanap végére már igen jóban voltam a velem szemben ülővel...:))
Szanatórium, csupa öreg, lepusztult egyed, mindenkinek kötelező helye volt az ebédlőben. Első nap, leültettek az egész szanatórium egyetlen hasonló korú és csinos női betege mellé...ebéd után már együtt sétáltunk el az erdőbe....
Hát az igaz, tényleg sok a nehezen megérthető csaj.Ilyen nő az én pályafutásom során is akadt egy pár.Sőt nekem olyan lányismerősöm is volt, aki konkrétan megemlítette, hogy szívesen eltöltene velem egy éjszakát, de amikor a találkozóra került volna sor, mindig lemondta valami hülye indokkal.Ráadásul ezután is mindig ő hozta fel a témát, hogy jó lenne már "ez meg az".Ezt vagy 4-szer eljátszotta, de érdekes módon mindig "közbe jött valami" és visszalépett.Na ezt magyarázza meg valaki!Van akit ennyi kielégít?Hozzáteszem a lány nem egyedülálló, évek óta együtt él egy fickóval egy unalmas kapcsolatban, amiben ráadásul alig találkoznak.
A feleségemnek van egy barátnője, akit egy másfél éves kislánnyal otthagyott az élettársa. A lány nagyon kikészült és bebeszélte magának, hogy élete végéig egyedül marad és egy gyerekkel esélyes sincs a pasiknál. Nekem az egyik volt főiskolai csoporttársam volt válófélben. Miután mindkettejüket kielemeztük, úgy gondoltuk, remekül összeillenének, ezért nálunk szervezünk egy kis bulit, ahol találkozhattak egymással, meghívtunk még pár ismerőst, hogy ne legyen annyira feltűnő a dolog.
A buli után elkezdtek egymással találkozgatni, összejöttek egymással (és a mai napig együtt vannak). Ezután gondoltuk úgy, ha ez ilyen jól megy, akkor próbáljunk komolyan ezzel foglalkozni.
A lakásunkban alakítottunk ki egy irodahelyiséget, kell egy számítógép, külön telefonvonal és egy jó számítógépes program, amely azt is nyilvántartja, hogy ki, kivel találkozott már, nehogy kétszer hozzuk össze egymással ugyanazt a két embert.
Ezután különböző újságokban elkezdtük magunkat hirdetni, illetve tájékoztató levelet küldtünk magunkról azoknak, akik társkereső hirdetést adtak fel. Elején egy kicsit nehézkesen ment a dolog, az első feladat az volt, hogy minél több embert felvegyünk, akik közül később lehet választani. Aki akart, fényképet is hozhatott magáról, ebben az esetben bekerült egy albumba a legfontosabb (publikus) adatokkal, ezzel nőtt az esélye arra, hogy találkozhat más társkeresőkkel.
Fél év elteltével csökkentettük a hirdetések számát, ekkor már a hozzánk belépők hozták az ismerőseiket, barátaikat.
Előzetes időpontegyeztetés után minden jelentkezővel kb. háromnegyed órát beszélgettünk. Naponta cseréltünk: egyik nap a feleségem beszélgetett a jelentkezőkkel, én pedig adminisztráltam, telefonon egyeztettem az új jelentkezőkkel, szerveztem a randikat, másik nap fordítva. Hétköznap délelőttönként nem dolgoztunk (ilyenkor nem volt értelme), viszont, ha valaki csak úgy ért rá, akkor hétvégén is jöhetett hozzánk.
El kell mondanom, hogy bizony mostanában nem olyan könnyű tömegközlekedési eszközön ismerkedni. Szerintem zárkózottabbak a hölgyek, de az is lehet, hogy csak én lettem öregebb.
Régebben ismerkedtem vonaton több ízben, (három és fél éves kapcsolat lett belőle); villamoson, trolin. A tekintet nagyon sokat elárul, az már látszik hogy érdemes e egyáltalán az illető hölggyel kísérletezni.
Sokszor a hölgyek léptek és kezdeményeztek. Ez nagyon jó, kevesebbet veszthetünk a dolgon. Nincs kudarc élmény...o)))
Hát mondjuk oda kell menni, és valami hülye indokkal vagy beszólással (a humor nagy előny...) bekapcsolódni a beszélgetésbe. Aztán vagy elhajtanak, vagy nem. Vagy a pult mellett a sorotokra várva kiválókat lehet dumálni. És ha egyszer már beszédbe elegyedtél, legközelebb már ismerősként üdvözölheted, és folytathatod a beszélgetést.
Jó, mondjuk én amúgy is nagyon beszólós típus vagyok, de ez semmit nem jelent, volt olyan, hogy a Rácban beszóltam így egy csajnak, elröhögcséltünk, aztán mondta, hogy itt a férje is, üljek oda - végül is ott is kivágtam magam, jól elmulattunk hajnalig.
De az, hogy megismerkedsz valakivel, még semmit nem jelent. Én se vagyok egy nagy csajozó, legalábbis az ágyig nagyon kevéssel jutok el. Mondhatni, rettentően kevéssel.
Ui.:
Az igaz, hogy olyan is van, amelyik nekem is magas: akar velem találkozni, akár egy héten többször is, jókat dumálunk, jó fejnek tart - na jó, itt is látszik, ő se normális teljesen... -, de mikor közeledni próbálok - mint férfi; és hát kevés férfi nem próbálná meg ezt a csajt látva - azonnal hárít; amikor megemlítettem, hogy inkább ne találkozzunk, mert ez így nekem nem jó, első kérdése: de azért néha felhívhatlak?; pasija hónapok óta nincs, alkalmi se; szóval őt pl. nagyon nem értem.
De ide illik marhára a vicc, akinek szakállas, ugorjon.
Ipse kifog egy palackot, kinyitja, kijön a dzsinn (nem a gin), mitparancsolszédesgazdámstb., ember aszongya:
- Szeretnék egyszer eljutni Amerikába, de a repüléstől félek, a hajón meg tengeri beteg leszek, építs hidat Európa és Amerika között, hogy átmehessek autóval.
Dzsinn:
Lehet, hogy ez még az én képességeimet is meghaladja. Nem tudnál valami egyszerűbbet kérni?
Ember:
De. Magyarázd el nekem a női lélek rejtelmeit.
Dzsinn
És milyen széles legyen az a híd?
Nem diszkókra, trendi bulihelyekre gondoltam. Vannak kevésbé felkapott helyek, nem feltétlen miszpicsákkal és menőcsávókkal kitömve. Gondold végig, hogy milyen zenéket szeretsz és meg fogod találni az ilyen helyeket. Táncház, mongyuk.
Köszönöm az eddigi tanácsokat, ezekkel a szórakozóhelyes dologgal csak az a bajom: - lehet, hogy régebben ilyen helyen volt szokás ismerkedni, de mostanában úgy látom, az ilyen helyekre is társasággal (főleg a lányok nagy csapattal) járnak és egyáltalán nem azért, hogy ismerkedjenek. Azok beszélgetnek ilyen helyen (ők is csak pár szót) akik már amúgy is ismerik egymást valahonnan. Egy ilyen estéről úgy beszél egy lány hogy milyen jót 'buliztunk' és soha nem azt mondja, hogy milyen jót beszélgettem.
- talán fejlődési rendellenesség, de nagyon nem bírom a füstöt. Kb. 2-3 perc füst beszívása után folyik a könnyem és ég a torkom. Vagy valami módszer, ami pár lélegzetvételnyi bezsilipelés alatt (max. 2 perc) működne egy ilyen helyen?
Ha érdekel: én két hosszabb kapcsolattá alakult csajjal is tömegközlekedésen ismerkedtem meg (vonat ill. villamos).
De javasolnám a szórakozóhelyeket is például.
Idegennel megismerkedés nme reménytelen, de nem is annyira természetes, mint ahogy azt hálivúdi filmekben le szokták festeni. Ismerek olyan embert, akinek már jött így össze, egyszer majdnem nekem is.
A társkeresésre meg alkalmas helyek a klubok, valamilyen -vérmérsékletnek és érdeklődési körnek megfelelő- zenés hely, különböző civil szervezetek rendezvényei, illetve maguk ezek a szervezetek (egyesületek pl.).
A társkereső irodákat, társkereső klubokat azért nem tartottam számomra megfelelő megoldásnak sohasem, mert az úgy túl direkt. Ott mindenki "azért" van ott, és amúgy alapból semmi közös érdeklődési kör nincs, nem úgy, mint egy művészeti klubban, zenés-táncos helyen, egyesületben.
Beleolvastam pár 'skalpolásos' történetbe, szinte mindegyikben az a közös, hogy munkahelyen, iskolában vagy más mesterségesen összezárt közösségben történtek meg hosszabb idő leforgása alatt.
Szinte egyetlen olyat kapcsolatot nem láttam (de az ismerőseim körében sem tudok ilyet) ami ad hoc (utcán, villamoson, léghajón stb.) alakult ki egy idegennel.
Az lenne a kérdésem a tapasztaltabb fórumtársakhoz, hogy szerintetek az tényleg reménytelen, hogy valahol egy idegennel ismerkedjen meg az ember ? Van ilyen?
Ha nincs az ismerősei körében alkalmas alany, (mert már nem jár iskolába, otthon dolgozik, stb.) akkor csak a lepukkant anyagot tartalmazó vagy költséges iparszerű társkeresés (tárkereső iroda, prosti, távol-keleti import) marad?
Egy kicsit OFF. Ha nagyon az lesz, majd ránk szólnak és legfeljebb megírom külön mailben:))
Aki komolyan gondolta, és akit jól megismertünk (amihez elengedhetetlen a jelentkező együttműködése és maximális bizalma), annak találtunk párt, aki előttünk is nagyon zárkózott volt, az a megszervezett randin sem viselkedett oldottabban és neki nem. Kb. a hozzánk jelentkezők egyötöde találta meg a mi segítségünkkel a párját. Ja, mielőtt elfelejtem: csak tartós kapcsolatok szervezésével foglalkoztunk. Tehát félrelépő főnökök, alkalmi kalandokat keresők nálunk jelentkezését nem fogadtuk el. (Pedig sokkal nyereségesebbek lehettünk volna, de ezt nem tudtuk az elveinkkel összeegyeztetni.) Akkor hagytuk abba, amikor már elég jól működött az iroda és nekünk is volt annyi rutinunk, hogy a link emberek többségét már a regisztrációnál kiszúrtuk és nem vettük fel, kisbaba mellett viszont nem tudtuk továbbcsinálni.
Az újrakezdésnél nagyon sok olyan hibát nem követnénk el, ami első alkalommal - főleg a kezdeti időszakban - becsúszott (nem megfelelő helyeken hirdettünk, válogatás nélkül mindenkit felvettünk, az elején ingyen vettünk fel jelentkezőket, stb.).
Természetesen mindennek van oka, én sem véletlenül vagyok itt, de lehet, hogy csalódást fogok okozni.
A feleségemmel közösen indítottunk egy társközvetítő irodát, amit két év után eladtunk. Nagyon szerettük mindketten azt a munkát, de a második gyermek megszületése miatt nagyobb lakásba költöztünk, közlekedési szempontból most nem vagyunk olyan jó helyen, mint korábban és a vállalkozást nem tudtuk folytatni.
Most viszont, mivel ősztől a kicsi is óvodás lesz, tervezzük az újrakezdést, valahol a belső kerületekben keresünk irodát.
Bár most mással foglalkozom, a társkereső téma továbbra is érdekel, ezért olvasgatom a társkereső topikokat és közben bukkantam erre is, ahol úgy éreztem, érdemes hozzászólnom.
A másik ok, hogy szeretek értelmesen vitatkozni, véleményeket ütköztetni, mert azt gondolom, hogy ezekből is rengeteget lehet tanulni. Ez egy olyan topik, ahol a hozzászólók többsége más értékrendet képvisel, mint én, vagy ha hasonlóan gondolkodik is, velem szemben mást tekint fontosnak. Eddig nem bántam meg, hogy benéztem ide, szerintem ezután sem fogom.
Azért ez gáz. Sztem, ha a kollégád nem "erőszakoskodott"volna veled, akkor is megtetted volna, ugye? :-))
Más.
Laci!
Én nagyon díjazom, hogy te mintaférj-mintapapa vagy, komolyan. Csak azt áruld már el, hogy mi a fenét keresel a husz-on, főleg ebben a topikban?? Mert mindennek oka van. Ennek is...
Persze ebben igazatok van azért legmélyebb álmomból felkelve én sem biztos hogy elcsábulnék. ez mindig hangulattól függ illetve a körülmények "szerencsétlen összejátszásától", de az is igaz, hogy akiben nem éreznek a csajok semmi lehetőséget akkor nem gyakran fordul elő az ilyesmi, nem szoktak férfiakat megerőszakolni az utcán. Szóval kell ehhez affinitás és ezt a csajok megérzik.
A kurvák -szerintem- nem tartoznak ebbe a kategóriába. Az ott üzleti kérdés csupán. Viszont az első alkalommal dugás az egy hirtelen biológiai folyamat, hogy meglátjátok egymást és bizsereg aminek kell. És ez egyáltlaán nem törvényszerű, szóval jól kell tudni fogni a jeleket és megfelelő lépéseket is tenni.
A kurva akkor is elmegy veled, ha amúgy észre se venne, csak épp megfizeted.
Azért ki kinek a skalpja az alábbi kis történet adhat magyarázatot.
Az egyik munkahelyemen egy lánynak szimpatikus lettem. Mivel nem kezdtem nyomulni rá, kitalálta, hogy fogad az én idősebb kollégámmal, hogy megszerez engem. Erre szól titokban az idősebb kolléga, hogy ne vessze már el a fogadást, ezért tegyek valamit. Tettem. A kolléga nyert. Hagytam magam elcsábítani. Nem volt rossz. Ebben az esetben, ki kinek a skalpja?
